Fogszabályozás

 

A fogszabályozás (orthodontia) a fogászatnak a legrégebben elkülönült szakterülete, esztétikai fogászat egyik társterülete. amely alatt a fogazat helyzeti és alaki rendellenességeinek diagnosztizálását, gyógyítását, illetve megelőzését értjük.  A legtöbben esztétikai okokból döntenek a fogszabályozás mellett, azonban kétségtelen tény, hogy az eljárás nagyban hozzájárul fogaink egészségének megőrzéséhez is.

 

 

 

Több tényező is felmerül a kérdésben, például az arc és a fogak harmóniájának javítása, a fogak és az íny egészségesebbé tétele, vagy a rágófunkció javítása teheti szükségessé.

 

A szabálytalan fogazat kialakulásának több oka is lehet, azonban a legtöbb esetben egyes rossz szokások (ujjszopás, cumizás, fogak nyelvvel való lökdösése) alakítják azt ki. De okozhatják anatómiai elváltozások is, vagy befolyásolhatják genetikai tényezők, amik aztán a fogszabályozás folyamatát teszik szükségessé.

 

Fogszabályozóra leginkább akkor van szükség, ha a páciens fogai szabálytalanul állnak, vagy szeretné megkímélni magát a jövőbeni egészségügyi problémáktól. A fogszabályozás elsősorban a fogazat rendellenességeinek gyógyítását célozza. A kezelés folyamata során a fogtorlódások, réses fogazat, a fogak előre vagy hátradőlése, helyzeti és alaki rendellenességei, nyitott és mélyharapások, rendellenes harapási viszonyok helyreállítása a cél. Kétségtelen, hogy a saját fogak szabályozása a modern eljárásoknak köszönhetően kíméletesebb és költségkímélőbb is, mint a fogpótlások készítése vagy a fogtorlódások miatt kialakult szuvasodások kezelése, emellett sok esetben megelőzhető a rendellenes erőhatások miatt létrejött fogágybetegségek kezelése. 

 

A fogszabályozással kortól függetlenül lehetőséges 18-24 hónap alatt a saját foganyag megőrzése, illetve a kezelés végleges megoldást nyújt a szabálytalanul álló fogak problémájára azáltal, hogy a helytelen pozícióban álló fogak megfelelő helyzetbe kerülnek. Fontos tudni, hogy a fogazati rendellenességek ok-okozati kapcsolatban állnak más fogászati jellegű megbetegedésekkel. A torlódott fogak könnyebben szuvasodnak, mert nehezebb őket tisztítani, s tömés esetén a tömések szélei mellett viszonylag könnyen jön létre ismét fogszuvasodás. A rendellenes helyzetű fogakra rágáskor kóros (nem a fog tengelyével párhuzamos) irányú erők hathatnak, így a szabálytalanul elhelyezkedő fogak hajlamosabbak lehetnek a fogágybetegségek kialakulására.

 

 

A fogszabályozást ideális a növésben levő gyermeknél kezdeni, amikor az állcsontok növekedése még folyamatban van. 7 éves kor alatt ritkábban ajánlják a kezelést, mert nincsenek még maradandó fogak, a tejfogak pedig többnyire a maradandó fogak számára készítik elő a fogínyt. 2 éves kortól például abban az esetben szükséges megkezdeni a fogszabályozó kezelést, ha nyitott harapási helyzet áll fenn. 6 és 12 éves kor között, vagyis amikor a tej- és maradó fogak együttesen, keverve vannak jelen a gyermekek szájüregében, akkor válhat szükségesség kezelni a keresztharapásos eltéréseket. Illetve szinte mindenféle anomália jól kezelhető ebben az életkorban. 12 éves kor felett, vagyis a maradó fogak esetén leginkább fix készülékekkel, és bizonyos esetekben csak sebészeti beavatkozással kezelhetőek a súlyosabb fogazati rendellenességek.

 

Felső korhatár gyakorlatilag nincs fogszabályozás esetén, mivel a csontok átépülő képessége egész életen át megmarad, így a helytelenül álló fogakat minden korosztály esetén szabályos pozícióba lehet rendezni, habár hosszabb időbe telik a kezelés, mint fiatalabb korban. Sok esetben a fogszabályozás az esztétikai fogászat által nyújtott más lehetőségekkel együtt alkalmazva hozza meg a megfelelő, igényes eredményt, ugyanis fogpótlások, vagy porcelán héjak készítése előtt gyakran lehet szükség fogszabályozási előkészítésre. A felnőtt fogszabályozás általában fix fogszabályozó készülékeket alkalmaz. A fix fogszabályozó készülékek hagyományosan főleg fém elemeket tartalmaznak, de megrendelhetőek az esztétikus porcelán fogszabályozó készülékek is.

 

Gyermekkorban a fogszabályozást végző orvosnak széleskörű fogszabályozási technikák és készülékek állnak rendelkezésére, felnőttkorban pedig sok esetben a fogszabályozás és az esztétikai fogászat együttes alkalmazásával érhető el a legkedvezőbb esztétikai eredmény. A fogszabályozó kezelés jelenthet valamilyen rögzített, vagy kivehető készüléket, melyet az orvos által meghatározott ideig szükséges viselni, de gyakran válhat szükségessé egyes fogak eltávolítása, esetenként pedig az állcsontműtét.

 

 

A kezelés időtartama attól függ, hogy milyen a rendellenesség típusa, és mely életkorban kezdődik meg a kezelés, tehát a szájüregi rendellenességek időben történő felismerése különösen fontos. Mivel a fogszabályozó kezelés alatt a fogakat rögzítő állcsontoknak teljesen át kell épülniük, ezért a kezelések általában hosszú ideig, sokszor több évig tartanak, általában 18-24 hónapig. 

A kezelés időtartamát több tényező is befolyásolja:

- Ha a rendellenességet még gyermekkorban diagnosztizálják, és elkezdik kezelni, rövidebb idő szükséges.

- Az alkati tényezők is szerepet játszanak, hiszen a rosszul fejlett gyermekek általában rosszabbul reagálnak a kezelésre, mint az egészségesek.

- Kivehető fogszabályozó készülékkel a kezelés általában több időt igényel (2-5 év), míg rögzített készülék esetén ez az idő kevesebb (12-24 hónap). 

 

Amennyiben a fogszabályozás gyermekkorban elkezdődött, mikor a maradó fogcsírák még a csontban helyezkednek el, a fogszabályozás célja a csontozat fejlődésének megfelelő irányba való terelése, így ez a típusú fogszabályozás sokáig tarthat, hiszen a maradó fogak eltőrése folyamatosan történik.

 

Amennyiben a fogszabályozás felnőtt korban kezdődött el, ebben az esetben már nincs lehetőség a csontozat fejlődésének irányítására, így ebben az esetben a meglevő csontozaton belüli fogmozgatásokra van lehetőség. Átlagos esetben 1-1,5 év időtartamra lehet számítani, de természetesen a kezelt rendellenesség függvényében nagy különbségek lehetségesek.

 

A fogszabályozás jelentőségét elsősorban az esztétikai igény adja, azonban az orvosnak a megfelelő funkció létrehozását is szem előtt kell tartania. A fogszabályozás során különböző kezelési módszerek állnak rendelkezésre, például fogszabályozó készülékek alkalmazása, fogszabályozó készülék és sebészeti beavatkozás együttes alkalmazása, myotherapia, vagyis izomgyakorlatok alkalmazása,megelőző fogszabályozás, 

 

Első lépésként fel kell állítani a diagnózist, amely röntgen segítségével történik, hiszen a fogszabályozási lehetőségek közül akkor lehet kiválasztani a leginkább megfelelőt, ha pontos képet kapunk fogainak jelenlegi állapotáról. Ehhez szükséges egy teleröntgen és egy panoráma röntgenfelvétel elkészítése, amely speciálisan a fogszabályozás precíz megtervezését szolgálja.

 

Második lépésként történik meg a lenyomatvétel és fotódokumentálás, a fogszabályozás ugyanis pontos tervezést igényel. Szükség egy gyors és fájdalommentes lenyomatvétel, valamint orvosi célú fotók készítése, amely segítséget nyújt a szakorvosnak a személyre szabott kezelési terv elkészítésében. Miután a szakorvos elkészítette a személyre szabott kezelési tervet, harmadik lépésként kiválasztásra kerül az a fogszabályozó módszer és eszköz, amely alkalmazkodik az anyagi lehetőségeinkhez, megfelel esztétikai elvárásainknak és időbeosztásunkhoz.

 

Negyedik lépésként kerül sor arra, hogy a fogszabályozó szakorvos egy fogtechnikai laboratóriumban elkészíttesse a személyére szabott fogszabályozó készüléket, majd behelyezze azt, s megkezdődjön a tényleges fogszabályozás.

 

 

A megfelelő és mindenre kiterjedő fogszabályozási diagnózis nélkülözhetetlen a sikeres kezelés kivitelezéséhez. A fogszabályozó szakorvos a kezelés megkezdése előtt a páciens vizsgálata, illetve a fogazatról vett lenyomat alapján készülő minta révén dönt a megfelelő fogszabályozási kezelési tervről. 

 

A diagnosztika eszköze az úgynevezett teleröntgen-kiértékelés, melynek segítségével nem csak a rendellenességek mértéke állapítható meg, hanem a fogszabályozó kezelés során elért eredmények is előre kimutathatóak. A teleröntgen felvétel egy oldalirányú koponyafelvétel, amely kifejezetten fogszabályozási célzattal készül.

 

Emellett mindenképp szükség van panorámaröntgennel készített felvételekre is, hiszen az egyes fogak állapotáról csak ez ad megfelelő képet. Amennyiben egy-egy fog problémásnak tűnik a felvételen, a részletesebb és még pontosabb tájékozódás érdekében további röntgenfelvételekre lehet szükség, ezeket intraoralis röntgenfelvételeknek nevezzük, melyek egy-két fogról adnak részletgazdag képet.

 

 

A kivehető készülék a kezelés ideje alatt bármikor eltávolítható a szájból és a fogakról. Mivel a páciensek nem viselik állandóan, esztétikailag nem annyira zavaróak, mint a rögzített készülékek. Általában éjszaka, vagy többnyire délután szükséges viselni, ideális esetben legalább 12-14 órán át, azonban mivel nincsenek folyamatosan a szájban, a kezelési idő is hosszabb. Alkalmazhatóak a felső- és alsó fogsoron is, azonban nem mindenfajta fogazati rendellenesség kezelésére alkalmasak. A kivehető készülékeket lányoknak 10-14, fiúknak 12-15 éves korig szoktak javasolni, később többnyire a rögzített készülék jöhet szóba. 

 

A rögzített készülékek a legrégebben alkalmazott fogszabályozó szerkezetek. A tartó elemeket a fogakon ragasztással rögzítjük, így a kezelés ideje alatt éjjel-nappal viseli a páciens, így a kezelés is rövidebb időt vesz igénybe. A rögzített készülékek lehetővé tesznek olyan fogelmozdításokat is, melyeket a kivehető készülékekkel nem lehet véghezvinni. Hátrányuk azonban, hogy megnő a fogszuvasodás veszélye, mivel maga a készülék, és így a fogak is nehezebben tarthatók tisztán. Természetesen fokozott szájhigiéné esetén ez a probléma kiküszöbölhető.

 

A funkciós készülékek esetén a készülék által aktivált izomerő adja a fog elmozdításához szükséges erőt. Feladata tehát elsősorban az, hogy fokozza és megváltoztassa az izomműködést, és így helyes irányba befolyásolja az állcsontok és a fogazat növekedését.

 

 

Manapság a fogszabályozás terén a modern technológiának köszönhetően már sokkal több lehetőség adott, mint néhány évtizeddel ezelőtt, így felnőttként is tehetünk azért, hogy esztétikusabb mosollyal élhessük mindennapjainkat. 

 

Ilyen lehetőség például az áttetsző műanyag, azaz láthatatlan, kivehető fogszabályozó, amely felnőttek esetén alkalmas kisfokú torlódások javítására. A készülék teljesen áttetsző, műanyag sínekből áll, így az nincs fixen rögzítve a fogakhoz és szabadon lehet tisztítani a fogakat, azonban sajnos, nagyobb korrekciók elvégezésére nem alkalmas. A másik lehetőség a láthatatlan, nyelv felőli, fixen rögzített fogszabályozó készülék, amely kisebb, nagyobb szabályozatlanság helyrehozására alkalmas. Mivel készülék a fogív belső oldalán kerül rögzítésre, belül helyezkedik el, mások számára láthatatlan. 

 

A fogszabályozó készülékek között vannak olyanok, amelyek porcelánból, illetve fém és porcelán ötvözetéből készülnek, és ahol az ívek olyan teflonbevonatot kapnak, melyeknek a színe megegyezik a fog színével, így szinte láthatatlan. De gyártanak ma már zafírból készült készülékek is, melyek teljesen átlátszóak.

 

Csak akkor végezhető el teljes sikerrel a fogszabályzás, ha a beteg is partnerként viselkedik és betartja az összes szükséges tanácsot és intelmet, amit az orvosa adott. A megfelelő szájhigiénia roppant fontos fogszabályozás ideje alatt, mivel ennek hiányában kialakulhat akár egy súlyos fogínygyulladás is, ami nem csakhogy fájdalmas és kezelést igénylő probléma, de az addig elért eredményt is tönkre teheti, de egy fogszabályozó készülék például a lepedék kialakulásának a forrása lehet. Ennek elkerülése érdekében rendszeresen, alaposan, lelkiismeretesen kell tisztítani a fogazatot és a fogszabályozó készüléket a fogszabályozás ideje alatt, pontosan úgy, ahogy a szakorvos azt megmutatja. 

 

Használjon speciális fogkefét, fogselymet, fogköz-tisztító fogkefét, melyekkel könnyebbé teheti a megfelelő szájhigiénia fenntartását. Ha eltávolítható fogszabályozó készüléke van, ezt tisztíthatja fogkefével, fogkrémmel és speciális tabletták segítségével is.